Életének 80. évében, 2006. november 17-én 7 órakor elhunyt Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd és a magyar labdarúgó-válogatott egykori kiváló balösszekötője. A népszerű Öcsi bácsi hosszú ideje súlyos betegséggel küzdött, évek óta a budapesti Kútvölgyi kórház lakója volt. Játékosként szerepelt még a spanyol válogatottban is, szövetségi kapitányként Magyarországon és Szaúd-Arábiában is dolgozott.
Puskás Ferenc (jobbra) az 1954-es vb-döntőben – FOTÓGALÉRIÁNKHOZ KATTINTSON A KÉPRE!
___________________________________________________________________
Puskás (Purczeld) Ferenc
Született: 1927. 04. 01., Kispest, Elhunyt: 2006. 11. 17., Budapest
Játékospályafutása: 1939-1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958-1967: Real Madrid
Edzői pályafutása: 1967: Hercules ALicante, 1967: San Francisco Gales, 1967-1968: Vancouver Royals, 1969: Alaves, 1970-1974: Panathinaikosz, 1974-1976: Colo Colo, 1976-77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978-1979: AEK Athén, 1979-1984: Al-Maszri, 1985: Sol de America, 1986: Cerro Porteno, 1988-1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány
Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), spanyol kupagyőztes (1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)
Sikerei edzőként: görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79), ausztrál bajnok (1990-91), ausztrál kupagyőztes (1990)
Elismerései: Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)
Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943-1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958-1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben
Puskás Ferenc 1942-től tartozott a Kispesti AC labdarúgócsapatának felnőtt keretéhez, 1943-ban itt mutatkozott be az élvonalban, és magyarországi pályafutása alatt nem is lett hűtlen a klubhoz, csak a KAC, illetve jogutódja, a Budapesti Honvéd színeiben szerepelt.
_____________________________________________________________________
A fiatal balösszekötő hamar helyet követelt magának a csapatban, ahol sokáig édesapja, a Vasas és a Kispest egykori kiváló labdarúgója volt az edző. Puskás tehetségének köszönhetően már a második világháború után, 1945-ben magára húzhatta a címeres mezt, és góllal járult hozzá az Ausztria ellen aratott 5:2-es győzelemhez.
Első nagy válogatott tornája az 1952-es helsinki olimpia volt, ahol győzelemre vezette a magyar csapatot. A jugoszlávok elleni döntőben kihagyott tizenegyesét szép góllal feledtette.
A magyar csapattól a svájci vb-n is győzelmet vártak, de a döntőben az NSZK válogatottja váratlan, 3:2-es győzelmet aratott.
Puskás 1956-ban elutazott a Honvéd dél-amerikai túrájára, ami miatt egy évre el akarták tiltani. A 84-szeres (később egy 1956-os meccs hivatalossá tétele után ez a szám 85-re nőtt) válogatott játékos úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra. Itthon ötször volt bajnok, négyszer gólkirály.
A FIFA eltiltása miatt csak 1958-ban mutatkozhatott be a Real Madridban, amellyel további szép sikereket ért el. 1960-ban például négy góllal járult hozzá a Frankfurt elleni BEK-döntőben aratott győzelemhez. Puskás egészen 40 éves koráig játszott a spanyol csapatban, a válogatott mezét négyszer húzta fel. Spanyolországban hétszer volt bajnok, kétszer kupagyőztes, háromszor BEK-győztes, négyszer pedig spanyol gólkirály.
Edzői pályafutását Alicantéban kezdte, majd Amerikában a Vancouvert irányította. Egy rövid, Alavesnél töltött kitérő után első nagy sikereit szakvezetőként a Panathinaikosszal érte el, akiket eljuttatott a BEK-döntőig.
Dirigálta később a Murcia csapatát, egykori Real Madridos csapattársával, Hector Riallal irányították egy rövid ideig Szaúd-Arábia válogatottját, majd a Colo-Colo, az AEK Athén és az egyiptomi Al-Maszri következett. Edzői pályafutása utolsó éveiben dolgozott a paraguayi Sol de Americánál és Cerro Portenónál, illetve az ausztrál Panhellenicnél is.
1993-ban Jenei Imre lemondása után kérték fel a kapitányi posztra, amit négy mérkőzésre el is vállalt. Ő sem tudott csodát tenni a vb-selejtezőkön gyengén szereplő nemzeti tizeneggyel, ám az Írország elleni 4-2-es győzelem máig emlékezetes. A legendás labdarúgó az elmúlt években súlyos Alzheimer-kór-szerű betegségtől szenvedett, közszereplést már nem is tudott vállalni. Az elmúlt időszakban többször is az intenzív osztályon kezelték a Kútvölgyi kórházban.
A legendás Aranycsapat, a londoni 6:3-on kezdőként szereplő további játékosok:
Grosics Gyula (1926. február 4., Dorog)
Buzánszky Jenő (1925. május 4., Újdombóvár)
Lóránt Gyula (1923. február 6., Kőszeg - 1981. május 31., Szaloniki)
Lantos Mihály (1928. szeptember 29., Budapest - 1989. december 31., Budapest)
Bozsik József (1925. november 28., Kispest - 1978. május 31., Budapest)
Zakariás József (1924. március 25., Budapest - 1971. november 22., Budapest)
Puskás Ferenc (1927. 04. 01., Kispest – 2006. november 17., Budapest)
Budai II László (1928. július 19., Budapest - 1983. július 2., Budapest)
Kocsis Sándor (1929. szeptember 21., Budapest - 1979. július 22., Barcelona)
Hidegkuti Nándor (1922. március 3., Budapest - 2002. február 14., Budapest)
Czibor Zoltán (1929. augusztus 23., Kaposvár - 1997. szeptember 1., Győr)
A BÁNAT SZAVAI
BUZÁNSZKY JENŐ:
| "Óriási tragédia ez az országnak és nekünk barátoknak különösen. A sírás környékez. Tegnapelőtt beszéltem az orvosokkal, azt mondták, Öcsi addig tartja magát, amíg a szíve bírja. Az ország legnagyobb sportolója ment el." |
GROSICS GYULA:
| "Éveken keresztül együtt játszottam vele a Honvédban és a válogatottban, így mondhatom, hogy egy jó barátom távozott. Nagyon nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy nincs többé. Nagyon együtt érzek a családjával, a feleségével, lányával és unokáival" |
SÁNDOR KÁROLY (Csikar):
| "A legnagyobb egyéniséget veszítettük el ma. Se előtte, se utána nem volt hozzá hasonló és azt hiszem, sokáig nem is lesz. Hat-hét éve Szepesi Gyuri kérdésére, hogy ki a legismertebb magyar ember, csak annyit feleltem, egy labdarúgó. Egy labdarúgó, akinek nem kell kimondani a nevét, mert nincs olyan ember, aki ne ismerné. Nehéz beszélni róla, őt ismerni kellett. Tudásáról mindent elmond, hogy olyan ballábas játékos volt, akinek valahogy mindig a bal lábára érkezett a labda. Végigutaztam vele a világot és bárhova is mentünk, mindenhol skandálták a nevét, a reptereken pedig rendszeresen fotósok hada várta. Nagyon fog hiányozni." |
SZEPESI GYÖRGY:
|
"Hírnevét nemcsak a futballnak köszönhette, hiszen emberileg is a legnagyobbak közé tartozott. Büszke vagyok arra, hogy 16 éves kora óta ismerhettem, sőt, rádióriporterként az első válogatott gólomat is ő rúgta 1945. augusztus 20-án."
OTTMAR WALTER (világbajnok, 1954):
"Nagyon szomorú vagyok, hiszen hosszú évek óta jó barátságságban voltam Puskással. Legutóbb néhány éve voltunk Budapesten, akkor Puskás – aki egy kedves, vidám ember volt – az egész társaságot elszórakoztatta, megnevettette. Igazi mókamester volt mindig. Később sem változott meg, amikor később a világ legnagyobb sztárjai közé emelkedett. Amikor világbajnokok lettünk, a sértettség minden jele nélkül azt mondta, hogy azon a napon a jobbik csapat győzött. Ez is bizonyítja, milyen tisztességes ember volt, és ez a legutolsó találkozásunkig újra és újra megmutatkozott. Valószínűtlenül jó viszonyban voltunk. Ha a DFB a tiszteletére küldöttséget meneszt Budapestre, a feleségem és én is ott akarunk lenni."
HORST ECKEL (világbajnok, 1954):
"Puskás halála elszomorít, és elgondolkodtat. Az ötvennégyes világbajnoki döntő résztvevői közül már csak öten vagyunk életben: Ottmar Walter, Hans Schäfer, Grosics, Buzánszky és én. Az a ritkán tapasztalható érzés támadt rám, ami akkor jön, amikor egyikünk a másik után távozik ebből világból. Puskás és jómagam éveken keresztül jó kollegiális kapcsolatban voltunk, többször is találkoztunk, és szép ünnepségeken vettünk részt együtt. A későbbi években is kedves, vidém ember volt, de korábban még a magánéletében is ugyanolyan kemény volt a csapattársaival, mint amilyen a pályán. Természetesen ott leszek abban a delegációban, amelyet reményeink szerint a DFB küld Budapestre."
THEO ZWANZIGER (a Német Labdarúgó-szövetség elnöke):
"A világ legjobb bal lába halott, de az emlékezetünkben csak a nagyszerű emlékek maradnak majd meg. Az 50-es évek magyar Aranycsapatának zseniális kapitánya a világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakja volt. Természetes, hogy az emléke szorosan összekapcsolódik az 1954-es világbajnoki döntővel bennünk. Az akkori ellenfelek később szinte barátokká váltak, és később mindkét ország felnövekvő nemzedékének egy nagyszerű futball-bajtársiasság képét mutatták meg."
| "Otthon voltam, amikor reggel hét órakor felhívtak, és közölték a szomorú hírt – idézte a Reuters hírügynökség Alfredo di Stefanót. – Egy barátot és egy kiváló játékost veszítettem el, mert ő ilyen ember és ilyen futballista volt."
"Puskás minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, de az élet, barátom, akkor ér véget, amikor a legkevésbé számítasz rá" – tette hozzá a királyi gárda tiszteletbeli elnöke, aki hat bajnoki címet szerzeett és meghódította Európát Puskással. Ők ketten 1958-tól 1967-ig voltak csapatársak, ugyanakkor vonultak vissza az aktív játéktól.
Az 1960-as BEK-döntőben – amelyet sokan a klubfutball legnagyobb mérkőzésének tartanak – Puskás négy, Di Stefano három gólt szerzett az Eintracht Frankfurt ellen (7-3).
"Két éve láttam őt utoljára, amikor néhány egykori játékostárssal meglátogattuk Budapesten, és részt vettünk azokon az ünnepségeken, amelyeket a tiszteletére rendeztek" – tette hozzá az argentin születésű Don Alfredo, aki 1956 és 1960 között sorozatban ötször nyerte meg a BEK-et, 1957-ben és 1959-ben pedig aranylabdás volt.
A Real Madrid akkori csapatának másik kiválósága, Raymond Kopa így emlékezett:
"Ő volt a bálványom! A világ egyik valaha volt legjobb futballistája. Ha a kaputól 35 méteren belül a labdával találkozott, retteghettek a kapusok.
"A helyszínen láttam, ahogy a magyar válogatottal 6-3-ra nyert a Wembley Stadionban az angolok ellen. Emlékszem arra is, amikor megérkezett Madridba, a spanyol sajtó inkább a pocakjáról írt, és sokak szerint hiba volt őt leigazolni."
"Aztán gyorsan formába lendült, és mindenki csak ámulta a játékát. A tehetség nem vész el. Az utóbbi években sajnos lehetett arra számítani, hogy elmegy tőlünk, mert rendszeresen kaptam információkat az állapotáról. Szomorú vagyok, hogy távozott közülünk."
Ramon Calderon, a Real elnöke
A madridi szurkolók egyik legszomorúbb napja a mai, és kijelenthetem, hogy mióta én vagyok a klub elnöke, nem volt ennél fájdalmasabb nap az életemben. Rengeteg barátja volt, mindenki szerette, és nemcsak mint futballistát, hanem mint embert is. Nagy szeretettel emlékszem vissza a góljaira, amiből nem kevés volt, lévén négyszer is spanyol gólkirály lett. A korombéli madridi szurkolók különösen nagy veszteség egyik gyerekkori hősünk elvesztése. Szeretném őszinte részvétem kifejezni az egész családnak, és Ferenc barátainak ezekben a fájdalmas órákban
Détári Lajos
"Nehéz ilyenkor bármit mondani, mert pótolhatatlan veszteség érte a labdarúgásunkat. Bohém ember volt, gyakran ugrattam azzal, hogy a két legnagyobb 10-es vagyunk, amit persze soha nem hagyott szó nélkül, többször ilyenkor egy baráti taslival jutalmazott. 1998-ban együtt néztünk meg egy spanyol meccset a világbajnokságon, de élénken él az emlékeimben, amikor a 75. születésnapján kihoztuk a Bozsik-stadionba és a csapat, amelynek akkor én voltam a vezetőedzője, 1-0-ra nyert a Zalaegerszeg ellen"
Bobek és Mitic
A legnagyobb jugoszláv ellenfelek is óriási áhítattal beszélnek a Puskásról. "Egy labdarúgóra sem lehet azt mondani, hogy ő a legjobb, de Puskás a legnagyobbak egyike volt. Valahányszor találkoztunk a pályán, a legjobbakat kívántuk egymásnak. Fantasztikus játékos volt, igazi vezér" - mondta a 83 éves Stjepan Bobek, aki az 1952-es helsinki olimpia döntőjében is találkozott a legendás magyarral. "Igazi góllövő volt. Az ő technikáját össze sem lehet hasonlítani a jelen játékosainak technikájához. Egyszerűen élmény volt nézni, ahogy mozog a pályán" - nyilatkozta Rajko Mitic, aki a csapatkapitánya volt az ötkarikás játékok fináléjában a magyaroktól vereséget szenvedő jugoszláv gárdának.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
